6 fejezet- Álom?

Ha tudok irjátok meg a véleményeteket:3
Köszönöm annak aki olvasta <3 Majd jelentkezek egy új blogal!

Csak az askomat (Tita0121)kell figyelni,illetve azokét akik benne lesznek :)

*-Várj! Hogy mi?! Megakartak ölni? Ezt honnan,veszed?-kérdeztem.
-Elmondok mindent,csak akkor ma gyere át-mondta.*

-Akkor felöltözök,és indulok!-mondtam,elköszöntem aztán felöltöztem és elindultam Szabyhoz.
Mikor elindultam,összefutottam Pamelával.
-Szia hát te?-kérdezte miközben,megöleltük egymást.
-Szia. Megyek Szabyhoz...-mondtam.
-Ilyen korán?-válaszolta.
-Baj van. Na tényleg mennem kell. Szia-adtam neki egy puszit,és elsiettem.
Mikor oda értem,be mentem.
-Szabyest!-mondtam hangosan.
-Gyere fel!-ordibálta fentről.
Elindultam. Mikor fel értem láttam nála egy kést.
-Jeszus! De hogy történt? -ennyi jött ki a számon. Elmesélte az egészet.

                         ****

-Máté ma Szabynál van. Valószinű ott is alszik.-mondtam.
-Ügyes!-válaszolta torzított hangon. Majd megszakadt a kapcsolat.
Minek megyek bele ebbe.... mondtam magamban,miközben bele haraptam a sajtos kifflimbe.

*Szaby szemszöge*

-Nem tudom hogy ki akar engem kinyirni. A két kutyámat már megölte. És nem tudom hogy mit fogok mondani,a szüleimnek-mondtam.
-Addig itt maradok amig elnem múl a veszély! A szüleidnek meg megmondjuk az igazat..-válaszolta,elég komolyan. Ha igy beszél akkor annak ugy is kell lennie.
-Rendben...és köszönöm-válaszoltam.
-Addig gyere át hozzánk,csak mert kell pár cucc.-megindultunk.
Még náluk maradtam ebédre. Aztán még hülyültünk ask.fm-en kicsit. Este 19:00-kor indultunk el.
Mikor hozzánk értünk,mintha valaki figyelt volna minket.

                          ****

-Remek! Egy csapásra kettő! Te is jösz Botond! Remélem nem baszod el megint!-mondtam.
-Nem fogom,nyugodj már meg!-válaszolta,miközben meg indultunk a házhoz.
-Én halál nyugot vagyok!-oda értünk. Láttuk hogy a felső szinten ég a villany.
-Na akkor kezdjük!-mondtam Botondnak.

*Szabyest szemszöge*

Telefon csörgésre lettünk figyelmesek. Mátét hivták Ismeretlenül...
Mikor felvette,akkor rögtön kihangositotta.
-Milyen jó hogy mindketten itt vagytok! Ez nagy öröm számomra-mondta ugyan avval a hangal ahogy nekem is.
-Figyu,ez igy nem jó vicc....Sajnos már ismerem a poént...Tudom ki akarsz nyirni minket..Hajrá-rá néztem te normális vagy bazdmeg képel. Ekkor ő csak elkezdet mosolyogni.
-Nehogy azt hidd- mind kettőnket eltalált egy altatos nyíl. Itt kép és hangszakadás lett.

*Ébredés valahol,Máté szemszöge

Mikor felébredtem,egy fürdő szobában találtam magam kikötözve egy székhez. Egy víz csap csepeget,ami idegesített. Szabyest sehol.
Szomjas vagyok.
Ekkor bejött az a 3-rom személy akire nem számítottam. Pamela,Szalay és Botond....
-Miért?-mondtam. Ők közelebb jöttek. Ekkor Botond kinyitotta a számat,Szalay lefogta a fejemet. Pamela egy olyan üvegel közeleted felém amira az volt írva hogy Sósav... Bele öntötte a számba. Ordibáltam. Ki mentek. Itt hagytak egyedül. Végleg távoztam.

*Szabyest szemszöge*

Egy ebédlőben ébredtem fel. Ki kötözve. Pamela,Botond és Szalay jöttek felém.
Pont roluk nem gondoltam volna,mondtam magamban...
Ekkor Botond kinyitotta a számat,Szalay lefogta a fejemet. Pamela meg belém tömt egy szelet Oreos Milka kockát. Megettem. Aztán megint ugyan ez. Csak akkor valami cuccott itatak meg velem. Ami vér volt. Az pedig Máté vére volt,amiben méreg is volt. Rámjött egy fulladásos roham. Otthagytak, kinok közzött haltam meg.

                    **Éjjel**

A saját sikitásomra ébredtem fel. Szakadt rólam a víz.
-Jól vagy?-bejött és oda jött hozzám. Ekkor csak átöleltem. Szorosan.
-Csak rosszat álmodtam. És azt hogy te és Szaby meghaltok meg én is...Meg hogy Zsolti vissza megy örökkre Kanadába.-mondtam tiszta rémülten.
-Nincs semmi baj! Élek! Nyugi- válaszolta.
-Nem maradnál itt?- kérdeztem.
-De..-aztán be bújt mellém az ágyba. El aludtunk.

*Reggel, Klau szemszöge*

Felkeltem óvatósan,nehogy felébreszem Mátét. Lementem.
-Jóreggelt kicsim! Mi volt éjjel az a sikitás? Láttam Máté ment át megnyugtatni.-kérdezte anyu,miközben csinálta a melegszenvicseket.
-Csak elég rosszat álmodtam,amiben Szaby,Máté meg én meghalltunk.-mondtam és a hütő felé vettem az irányt ahonnan,kivetem a hideg teát.
Minden ment ùgy ahogy règen.
Milyen jó hogy csak az egèsz álom volt,mondtam magamban miközben,bele kortyoltam a jéghideg teámba.

                      ~Vége~

5 fejezet

Ezen kivűl még lesz, 1 rész! Remek olvasást^^

* Tényleg, a kutyák! mondtam magamban.
Kinéztem az ablakon. Mind a 2 kutya hallott volt.
Ekkor..........*

Megszolalt a telefonom... Ránéztem. Rejtett szám hív. Felvettem.
-Igen?-szoltam bele a telefonba.
-Remélem tetszet a látvány*bele nevetett a telefonba* - torzitva van a hangja.
-Nagyon te szemét állat! Dögölj meg! - válaszoltam.
-Pont én?! Hát ez jó vicc!
A játék kezdetét veszi!- vonal megszakadt,és nagyobb zajt hallotam lentről..

*Gyilkos szemszöge*

-Milyen jó ilyezgetni,őt! Most vissza kapja azt amikor megalázott az egész suli elött a Mátéval.
Az a nap,megszégyenítő volt. Még a tanárok is ki nevettek. Mindig szivattak.De az volt a legdurvább az elmúlt évek allatt,akkor ellopták a ruháimat,kivitték és felvettēk ahogy p*céran kimegyek érte. Aztán feltették mindenhova. A facebooktól kezdve a twitter-ig. Mindenki rajtam nevetett. Azután már magán tanuló lettem...
Mikor már ott jártam Szaby ajtajánál akkor kocsi csapodást hallottam.
A fenébe,és ki mentem a mellettem lévő ablakon.

*Szabyest szemszöge*

Mikor ki nyitottam az ajtómat,csak a mellette lévő,ablak volt nyitva. Becsuktam.
Pedig biztos voltam benne hogy becsuktam. De várjunk. Mi volt ez a csapodás?! Anyámék nem lehetek. Mert ők csak 2-3 nap mulva jönnek haza Angliából....gondolkoztam el magamban.

*Gyilkos szemszöge*

Mikor ki értem láttam hogy csak a társam szállt vissza,az autóba. Beszáltam mellé!
-Te magadtól vagy ilyen hülye,vagy valaki segít benne?!-törtem ki magamból.
-Nagyon vicces vagy!-válaszolta a társam.
-Pont meg lett volna,de te amilyen béna bal f*sz vagy elbasztad az egészet!Holnap Máté! És remélem hogy azt sem fogod elbaszni!-mondtam,miközben ki értünk az aszfaltra.

*Reggel, Máté szemszöge*

Arra keltem hogy valaki hív,és az a valaki a Szaby.
-Miért,hivsz reggel 8:30-kor?-mondtam,nyűgösen.
-Bocsi,de engem az éjjel,ki akartak nyírni!-mondta. Azt hittem hogy megáll a szivem.
-Várj! Hogy mi?! Megakartak ölni? Ezt honnan,veszed?-kérdeztem.
-Elmondok mindent,csak akkor ma gyere át-mondta.

4 fejezett -

Remélem tetszik:3 Jelet kérek aki olvassa:D Jo olvasást babáim :*

* Ha tud akkor segít. Most már Balázsra (dili doki) barátként tekintek. *

Mikor vége lett mindenek,elindultam haza. Már alig vártam hogy haza érjek,majd ki lyukad a gyomrom. Csak annyi pénzt volt nálam hogy a metróval egy ideig tudjak menni. Igy is közelebb kerülve a vacsihoz.
Mikor haza értem ledobtam magamról a cipőt,és a konyha felé mentem,ahol már csak engem vártam anyáék.
Mikor végeztem elmentem és ledöltem aludni.

*Szaby szemszöge*

Felkeltem. Ránéztem az órámra és 20:15-t mutatott. Huh.. Jol ki ütött ez az altató,mondtam magamban. Ujra ránézek a telefonra. 10 nem fogadot hivás anyutól. Gyorsan vissza is hivtam.
Mikor elköszöntem,anyutól le mentem valami harapni valót. Melegszendvicset,készitettem. Leültem a nappaliba és be raktam egy laza filmet a Fűrész 1-t. Annyiszor láttam már,hogy néha észre veszem a poénokat.
Ahh szét unom magam...Kockulok meg tanulok egy kicsit...mondtam magamban,miközben becsuktam a szoba ajtómat.
Ugy tanulhatam 11-ig aztán viszont ask.fm-re felmentem. Annyira jó érzés hogy ennyien szeretnek,hogy az hihetetlenül jól esik.
Anyámék,csak 3 nap múlva jönnek haza Angliából...Addig mit fogok csinálni?
Ugy már hajnali 03:40-t mutatott az óra. De ahh...még nem vagyok fáradt.

Valami zörgést hallottam lentről. Kicsit be paráztam,jó lehet hogy fiu vagyok meg minden,de egyedül vagyok ebben a kibaszot nagy házban. Tényleg, a kutyák! mondtam magamban.
Kinéztem az ablakon. Mind a 2 kutya hallott volt.
Ekkor..........

3 fejezett -

Remélem tetszik:) Valami jelet kérek hogy ki olvasa:3 Bocsi hogy ilyen rövid de nem jönn néha az ötlet :c

* -Na láttod... Ennyi vagy! Mennem kell szia-ki libent az ajtón.*

Fhuuu... Szét vett az ideg! Ahh... Tudom lehet hogy átbasztam,de nem tehetem mást! mondtam magamban. Ugy döntöttem hogy be veszek egy altatót. Igaz utálok gyogyszereket szedni,de nekem most erre van szükségem délután
14:30-kor. 15 perc elteltével,kép és hangszakadás.

*Máté szemszöge*

16:00 órára oda mentem Pamelájékhoz.
Mikor oda értünk a mozihoz, kerestünk valami jó filmet.
Találtunk is egyet.
Hát abból,is ott bent beszélgetünk és a végén kizavartak minket. Inkább akkor már,sétálni mentünk.Pont abba az utcába értünk.
Hirtelen,megváltozott a hangulatom.
-Máté,mi a baj? Elöbb még olyan vidám voltál.-nézet rám.
-Emlèkek...-mondtam.
-Mivel/kivel kapcsolatos?-mondta.
-Klauval.-válaszoltam.
-Ő ki volt neked?-kérdezte.
- A hugom...aki ma 3 éve halt meg.-ekkor egy gombocot éreztem a torkomban. Visszatartottam a sirást. Ami viszonylag sikerült is.
-Ne haragudj! Nem tudtam!-megölelt.
-Semmi baj-sugtam a fülébe. Ránéztem az órámra.
-Mennem kell,ne haragudj. Majd este beszélünk.-mondtam miközben adtunk egymásnak puszit.
-Jojo rendben! Szia-mondta.
-Szia-rá mosolyogtam. Megindultam a dili dokihoz.
Vele is jó volt beszélni. Most az összes emléket ki mondthatam. Ha tud akkor segít. Most már Balázsra (dili doki) barátként tekintek.

2 fejezett- Exem meglátogat!

Na itt az új rész:DD 2 kommi:D Bocsi hogy ilyen rövid,de nèha nincs ötletem hogy legyen továb :c

* Gyorsan összeszedtem magam,és lementem reggelizni.*

Leértem,anyám első kérdése ez volt.
-Máté,te sirtál?-mondta anyu.Csak bolintottam erre. De legalább nem kérdezték meg hogy miért. Szerintem sejtette. Sőt biztos hogy tudta. Reggeli után felhivtam Szabyt hogy találkozunk. Amig vártam hogy megérkezen addig dobtam Pamelának egy sms hogy csak este jó a mozi.

*Szabyest szemszöge*

Elindultam Mátéhoz. Nem tudom hogy mit akar. Mikor meg érkeztem,csengettem.
-Jónapot! Máté?-kérdeztem Greget.
-A nappaliban alszik ugy 1 órája. Haza mész vagy megvárod amig fel kell?- vàlaszolta.
-Megvárom..-be engedet. Nappali felé vettem az irányt.
Ugy már 30 perce itt ülhetek,mikor a hajlando volt felkelni.
-Hát te?-nézzet rám,a komás szemeivel.
-1 órája dobtál egy sms-t hogy,jöjjek át 1 óra mulva. És ugy 30 perce itt ülök.-mondtam. Kicsit ki akadt. Ezután elmentünk focizni.
Mikor haza értem,a szobmba mentem,szokás szerint. Mikor be léptem azt hittem hogy le hidalok.
-Pamela?! Te mit keresel itt? Nem meg mondtam hogy tűnj el az életemből,végleg?!-fakadtam ki magmbol.
-Neked is szia! Csak gondoltam hogy meglátogatlak.-mondta beképzelt hangon.
-Jo...most már láttál. Na el lehet innen menni!-válaszoltam.
-Ne olyan hevesen hapsikám!-mondta nevetve.
-Miért?-néztem rá elég furcsán.
-Tudod....Elgondolkoztam. És arra kellett rájönöm hogy,amikor együtt voltunk, akkot te csak engem ki használtál. Tudom hogy igy van.- mondta.
-Te honnan veszed ezt a hülyeséget?!-néztem rá szánalom fejjel.
-Van egy-két infom-rám kacsintott. Picit be pirultam.
-Na láttod... Ennyi vagy! Mennem kell szia-ki libent az ajtón.

1 fejezett- Séta,de vele találkozhatam?

2014.05.10.
Bocsi a késésért,de nem volt ötletem :c Kicsi változás lesz benne:) Jó olvasást...2 komment:)

* -Azt hiszem,vissza megyek
Kanadába.-mondtam,és letettem egy
nagy csokor vörös rózsát a sira.
Aztán elmentem. Örökkre!*

*Máté szemszöge*

Kicsit ki mentem a temetőbe. Láttam ahogy Zsolti jött felém.
-Hello. Csak annyit akarok mondani,hogy vissza megyek végleg Kanadába.-mondta.
-Hello. Rendben-adtunk egymásnak egy baráti ölelést. Tovább mentünk.
Mikor oda értem,sejtettem hogy Zsolti,rakot ide le egy nagy csokor vörös rózsát. Ekkor csak elmosolyodtam. Kimondtam magamból amit éreztem. Jobb lett.
20 perc után elindultam haza fele. Sétáltam,amikor neki mentem valakinek.
-Neharagudj. Nem szándékos volt.-mondtam.
-Semmi baj.-válaszolta. Ahogy jobban ránéztem,valahonann ismerős kezdet lenni.
-Te nem Kovács Pamela vagy véletlenül?-jött ki a számon.
-Igen,és te ezt honnan tudod?-furcsálta egy kicsit.
-Hát...veled jártam még úgy 8 éve suliba. Tichy Máté vagyok.-mondtam. Láttam elkezdet,gondolkozni hátha beugrok neki hogy ki vagyok.
-Várj...nem te voltál az a srác aki,majdnem minden 3 héten verekedet?-nézzet rám. Elmosolyodtam.
-De én vagyok-válaszoltam. Az út többi részét,jól elbeszélgetük miközben haza kisértem.
-Melyik nap érsz rá?-kérdeztem,a kapulyuk elött.
-Holnap.-mosolygot.
-Esetleg eljönnél velem holnap,moziba?-kérdeztem.
-Természetesen-számot cseréltünk.
-Este hivlak. Szia-megpusziltam az arcát.
-Rendben. Szia-mondta és elindult befelé.
"Olyan mintha Klauval beszélgettem volna,mintha velem lett volna"....."Ez badarság" gondolkoztam magamban.
Mikor haza értem láttam hogy Szaby, ott üll a nappaliban.
-Hello. Hát te?-néztem rá. Láttam hogy valamit tart a kezében.
-Hello. Izé csak hozztam valamit,az Ő emlékère.-ekkor nagyot dobant a szivem. Csak intetem neki,hogy menjunk fel.
Mikor megnéztem,a kis klippet konkrétan,sirtam...Nyári fotók,emlékek...pár videó részlet sok minden. Láttam rajta hogy,ő is bekönnyezet. Mikor vége lett Szaby elment. Én ledöltem az ágyba és átöleltem azt a nagy plüss mackót amit még,tőle kaptam a 16 születésnapomra. Elnyomot hamar az állom.

*Este*

Pittyegésre ébredtem. Ránéztem a telefonomra.Még csak 18:17-t mutatott. Első gondolatom ez volt. "Ki a halál irt,nekem viberen?" morgolodtam magamban. Megnéztem. Láttam hogy 5x írt Pamela... "Jézusom" mondtam hallkan.Gyorsan irtam is neki. Ugy 1 órát beszélhetünk. Annyira gyengének éreztem magam hogy egy "Good Night" matricát dobtam neki. Gyorsan ki léptem,a wifit ki nyomtam és  újra be aludtam.

*Reggel*

Amikor felkeltem,megszokásból a rükörhöz mentem. "Látszik hogy tegnap sirtam...Uhh tényleg ma még doki"mondtam magamban. Gyorsan összeszedtem magam,és lementem reggelizni.